A cikket a kibővített részben találjátok, kellemes olvasgatást!

A Cikk:

Az ember morálja lehet a legkárosabb hatás, amely befolyásolja mindennapi életünket. Az E-Sportban ezt még szorozzuk meg úgy kb. 10szer. A Cyber világban gyakorlatilag minden egyes mozdulatodat, alapvetően a hangulatod határoz meg. A fórumokra és portálokra történő hozzászólásaid, egy interjúban adott válaszaid és úgy általában minden döntés, amit meghozol, ezen múlik. Ez lehet jó is és rossz is, igazából a morálodon múlik. És nézzünk szembe a tényekkel, eléggé nehéz időket élünk, hiszen gazdasági problémák környékezik az összes szervezetet és eseményt, az emberek nem túlságosan motiváltak abban, hogy továbbvigyék az E-Sportot, sokan már ki is szálltak.

„A motiváció nem más, mint egy szörnyeteg, hisz nagy hatást tud gyakorolni az emberre, játékosra, csapatra játékban és játékon kívül egyaránt. Az igazság az, hogyha veszünk két, azonos erősségű csapatot - amelyik jobban motivált, az fog győzelmet aratni a másikon." -Marcus ‘djWHEAT' Graham

A motiváció nem csak a morálodra van hatással. Ha nincs győzni akarás benned, akkor igazából mid van? Ha nem foglalkozol a játékkal eleget, a játékos teljesítményed csökkenni fog, teljesen mindegy milyen szinten is álltál. Lehetsz a legjobb fragger, lehetnek jó stratégiáid, jó csapattársaid, ha nincs meg benned a győzni akarás, akkor semmid sincs. Ahhoz, hogy kihozd a legjobbat magadból, hogy fejleszd a játékod és javítsd a hibáidat, motivációra és vágyra van szükséged.

Depressziós állapotban vagy savanyú hangulatban, ha leülsz játszani, akkor ezek mind-mind csak akadályozni fognak. A játékosok manapság rengeteg sok akadállyal kénytelenek szembe nézni, sokszor a legnagyobb ezek közül, hogy önmaguk legyenek. Ha megtanulod irányítani az érzelmeidet, fókuszálni a figyelmedet és képes vagy nyugodt, higgadt, tiszta fejjel játszani, akkor elkerülheted a teljesítményromlást.

„Nem tagadhatom, hogyha lesz valami baj, a magánéletemben, otthagyom a WC3-at." -Daeduck 'kei' Yoon

Hétköznapi dolgok, mint egy családtag elvesztése, vagy pedig játékos karriered szponzorálása a kezdetektől fogva, olyan negatív hatással lehetnek rád, amely következtében elveszítheted a vágyat, hogy gyakorolj és meccseket játssz. Sokkal nehezebb figyelni, koncentrálni és elnyomni az elkeseredettség és szomorúság érzését, hogyha egy súlyos érzelmi csapás ért minket. A külső kényszer, főleg a rosszak, elvonják az embert a feladattól. Másrészről viszont, a jó hírek, mint például egy szponzoráció, elég lendületet adhatnak ahhoz, hogy leüljünk és gyakoroljunk, többet nyújtsunk. Onnantól kezdve meg kell felelni valaminek, hogy ne veszítsük el támogatónkat.

Ráadásul a motivációd az E-Sportban, kihatással van a magánéletedre is, hiszen a rossz ligaszereplések és bukott meccsek után a morálod eléggé a padló alatt van. Pont ezért, a való életben is elmegy sok mindentől a kedved, és esetleg még iskolába, dolgozni sincs kedved menni.

„Nagyon nehéz volt fókuszálnom a céljaimra, amikor nem mentek jól a dolgok a magánéletemben, a karrierem elején. Aztán idővel megtanulja az ember, hogyan kezelje ezeket a dolgokat" -Alessandro ‘Stermy' Avallone

Sokkal könnyebb arra koncentrálni, hogy folyamatosan haladjunk fölfelé a ranglistákon, mint arra, hogy megvédjük megszerzett címeinket. A „Hova tovább?" érzés a játékosok figyelmét átirányítja valami olyan helyre, ahol még érheti őket sikerélmény.

„A legyőzendő csapatnak lenni azt jelenti, hogy jobban fejlesszük a taktikáinkat, mint a föltörekvő csapatok. Az ellenfeleink tanulmányozni fognak minket, de egyben tisztelni is" -Patrick ‘cArn' Sattermon

Ez az a pont, ahol a céljaidat elérted és elkezded magadban föltenni a kérdéseket, miután följutottál a csúcsra. Mit akarsz még ezen kívül? Milyen fontos, hogy megvédd a címed? Csak poén volt az egész, mert volt egy konkrét célod, hogy tovább és tovább gyakorolj?

Ezek a kérdések elpusztíthatják a motivációdat. Ha valaki nem tudja, hogy mit akar, akkor az sokkal nehezebbé teszi a további munkát. Ez ahhoz vezet, hogy végig kell gondolnod, milyen környezet is motivál téged. Vállalnád a negatív visszajelzéseket és célt adnál magadnak, hogy játssz és bebizonyítsd az embereknek: nem volt igazuk? Vagy inkább a pozitív visszajelzéseket akarod és ezt fölhasználva jobban játszanál és bíznál magadban?

„Mindegy, hogy jó vagy rossz véleményeket mondanak rólad: mindkettő tud motiválni" -Sun Mi ‘F91' Fen

Ha megvan, melyik működik a legjobban nálad, akkor az megadhatja az utat és az elhatározást, hogy elérd a kitűzött céljaidat. Sokkal fontosabb az E-Sportban az, hogy tiszta gondolataink és olyan szívünk legyen, amely képes minket folyamatosan motiválni, ezt pedig sokan nem is gondolnák. A játékosok configokat, bindeléseket és speciális perifériákat használnak azért, hogy jobban játszanak. Sokan semmibe veszik az E-Sport mentális részét és ezzel saját maguk elé raknak egy újabb akadályt.

Másrészről a motiváció kétoldalú: megtalálni a saját utad egy dolog, de mi a helyzet a csapattársaiddal? A segítséged nélkül, hogy átvészeljenek jót és rosszat, mit fognak csinálni? A te motiváltságod nem túl sok, a csapat egészét nézve. Figyelembe venni a csapat céljait és összességében akarni a folytatást - gyakorlás, versenyek, PR munka stb. - nagyon nagy hatással tud lenni a csapat sikerességére.

„Szeretem azt hinni, hogy megfelelően tudom ezeket a dolgokat kezelni. Szerintem nagyon sok bolondságot tudok hozzáadni bármelyik csapathoz és csak azért játszom, mert nem tudom magam komolyan venni - ez csak a szórakozásról szól részemről" -Patrick ‘cArn' Sattermon

Egy kellemes atmoszféra fönntartása a csapattársaid számára, mint a családi gondokon való átsegítés, vagy csak egy játékbeli probléma közös megoldása, talán megadja a hiányzó bátorságot és löketet ahhoz, hogy elmondhassák magukról: motiváltak és elégedettek a jelenlegi helyzetükkel, céljaikkal.

A probléma, hogyha motiválni akarsz másokat, vagy csak saját magad, hogy az emberek nincsenek birtokában a megfelelő eszközöknek. Egyszerűen csak nem tudják, mit akarnak, úgy érzik, nem érdemlik meg azt, vagy csak túl letargikus állapotban vannak ahhoz, hogy megkeressék a saját „motivációs posztereiket" és beszéljenek problémájukról.

„Szerintem minden játékosnak megvan a maga motivátora. Nincs semmire sem egy univerzális motiváló eszköz. Kivételt képez talán a nőkkel való beszélgetés egy bárban." -Alex 'Jax' Conroy

Megtalálni, hogy mit is akarunk igazából, ez a legfontosabb dolog. Ha csak úgy teszel, mintha, és nem törődsz igazán semmivel, akkor nem fogsz elérni semmit. Találni valamit, amit szeretsz és utána tudsz azon fáradozni, hogy fönntartsad, ez az első lépés. Megtanulni, hogy figyelmed állandó legyen és fönntartsd a megfelelő mértékű elhatározást és kedvet, a második.

Használhatsz dolgokat, melyek könnyedén elérhetőek a számodra, például inspiráló filmeket, zenéket, hogy segítségükkel kilábalj a hullámvölgyekből. Ahogyan a managerhez, családhoz vagy barátokhoz való fordulás is nagyon fontos, hiszen egy biztonságos, támogató hálózatot szerezhetsz magadnak. Enélkül az emberek többsége nem tudná, mit kell csinálnia, és megrekedne a problémái között. Úgy éreznék, egyedül vannak, pedig ez nem igaz. Találnunk kell dolgokat, amik csökkentik a ránk nehezedő stresszt és nyomást, hogy a morálunkat egy egészséges szinten tudjuk tartani.

A Motiváció és a Morál a legfontosabb tényezők mindenki számára, aki része az E-Sportnak. Ha valamit a rossz cél érdekében csinálsz, az senkinek sem fog a javára válni, legfőképpen neked nem...

„Szerintem csak találj valamit, amit szeretsz csinálni, és utána egész hátralévő életedben csináld azt!" -Max Fischer, Rushmore

Az Interjú:

Mi motivál téged arra, hogy ennyi év után még mindig az E-Sport világában tevékenykedj?

Néha vannak olyan napjaim, amikor fölkellve elég nehéz lenne válaszolnom erre a kérdésre. Mostanában egyre több van ilyenekből... Ez halálpontosan megmutatja, hogy mi tartja bennem a lelkesedést napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. Van egy részem, ami azt mondja, hogy annyi időt és energiát öltem már bele az E-Sportba, hogy nem motiváltnak lenni annyi lenne, mint feleslegessé tenni minden eddigi tevékenységem. Egy másik részem pedig azt kérdi: „Nem csináltál már elég sok mindent?"
Az iparág többi tagjától eltérően, a pénz nálam nem motivációs tényező. Persze, szeretem, ha fizetnek a munkámért, de mindig is úgy éreztem, hogy a teljesítményem kétszer nagyobb volt, ha magamért és a közösségért csináltam dolgokat.
És hát őszintén, amikor egy jó meccs vagy esemény után odajön hozzád valaki és azt mondja, hogy „2002 óta hallgatom a shoutcastjaidat", akkor egy eléggé nagy adag motivációt kapok. Igazából a közösség az, ami leginkább tartja bennem a lelkesedést. Az elégedettségükért csinálom.

Shoutcasterként észre szoktad venni, ha egy csapatból hiányzik a motiváció a bajnokká váláshoz?

Teljes mértékben. Igazából az első dolog, amit megállapítasz egy csapatról, az a lelkesedésük és elszántságuk mértéke. Egyes csapatok hihetetlen nagy motivációval mennek versenyekre, függetlenül annak díjazásától, kiterjedésétől és méretétől. Teljesen mindegy, hogy egy WCG-ről vagy egy helyi LAN-ról legyen szó, egyszerűen árad belőlük, hogy egy szervezett és motivált csapatról van szó. Bizonyos csapatok és játékosok nagyon könnyedén önelégültté vállnak és ez a legrosszabb jellem, amit egy feltörekvő versenyző magáénak tudhat.
Ha hiányzik a motivációd, hogy jobb és jobb játékos legyél, fejleszd a játékodat, megismerd az ellenfeled, tanulmányozd a pályákat, játékos demókat nézegess és lövés technikákat gyakorolj - akkor végleg elveszíted azokat a dolgokat, amik bajnokká tehetnek téged.

Mit javasolnál azon játékosoknak, akiknek nehezükre esik motiváltnak maradni?

A motiváció nem más, mint egy szörnyeteg, hisz nagy hatást tud gyakorolni az emberre, játékosra, csapatra játékban és játékon kívül egyaránt.
Játék közben, ahogy az idő telik, a győzni akarás vezethet téged olyan nagy teljesítményhez, amit eddig még nem nyújtottál. Talán azért, hogy legyőzd azt a csapatot, amit eddig még soha, vagy hogy egy olyan lövést sikerüljön megcsinálnod, ami lehetetlennek tűnik. Ez csak pár példa arra, hogy minek következtében érheti el a motiváció azt, hogy úgy játssz, mint még soha. Ne érts félre, nem arra gondolok, hogy amikor le akarod győzni PLAYER X-et, akkor emberfeletti képességeket szerzel célod eléréséhez. Viszont önbizalmat, módot és OKOT ad arra, hogy a legjobbat nyújtsd. A játékosok szinte MINDENT beleadnak egy bajnokságon, a másnapi döntő előtti meccshez képest - a különbség, a motiváció mértéke.
De mi történik, ha vége a bajnokságnak? Teljesen más szintű motivációra van szükség. Annak a csapatnak, aki megnyerte a versenyt, a csúcson maradáshoz kell elég erőt gyűjtenie. Amikor egy csapat már a toppon van, vagy volt ott párszor, a motiváció egészséges szinten tartása lehet a különbség a következő liga elvesztése és a bajnoki cím megtartása között. Ha egy föltörekvő csapat tagja vagy, vagy egy olyané, akik 8-ikak lettek, akkor a lelkesedésetek a következő ligán való jobb szereplésre kell, hogy irányuljon. A vereség idegesítő tud lenni, de hihetetlenül nagy erőt is tud adni. Ugyanis a vereség egy olyasfajta motivációt ébreszt föl bennünk, amely arra sarkall minket, hogy jobbak legyünk a jövőben.
Akkor melyik is a nehezebb? Elsőnek lenni és fönntartani a lelkesedést, hogy a legjobb lehess? Vagy szépen lassan, lépésről lépésre haladni a ranglétrán és a lelkesedésed segítségével kiemelkedni? Nem hiszem, hogy létezik jó válasz erre a kérdésre, de az biztos, hogy mindegyik fázisnak megvannak a maga kihívásai, amiken fölül kell tudni kerekedni, hogy boldogulhassunk az adott helyzetben.
Az igazság az, hogyha veszünk két, azonos erősségű csapatot - amelyik jobban motivált, az fog győzelmet aratni a másikon.

Hogyan tudnád leírni a motivációd és szenvedélyed az E-Sport iránt?

Az E-Sportban nagyon sok különböző dolog van, ami motiválhat. Egy managert az mozgathat, hogy egy hihetetlen játékos birodalmat hozzon létre, egy játékost az, hogy a legjobb legyen egy adott játékban, egy szervezőt pedig az, hogy pénzt csináljon... a lehetőségek száma szinte végtelen.
Az én motivációmhoz és szenvedélyemhez nincs semmilyen szál hozzácsatolva. Csak látni akarom, ahogy az E-Sport növekszik és boldogul, függetlenül attól, hogy ezt hogyan csinálja. Ha ez azt jelenti, hogy ragaszkodni kell egy sokkal inkább közösségibb struktúrához, hogy a munkánk nagyobb megvilágítást kapjon... hát rendben, írjatok föl! Ahelyett, hogy hagynám a motivációmat diktálni, hogy a dolgoknak miként KELLENE történniük, inkább elfogadom a változást és fejlődést, ami a növekedéssel jár.
Én az „old-school" korszakból jövök, ahol a dolgok egy bizonyos módon történnek, és ez van. Nagyjából 3 évembe telt, mire rájöttem, hogy az én gondolkodásmódomnak is meg kell változnia ahhoz, hogy nehogy engem is hátul hagyjanak, mint azokat, akik nem akartak alkalmazkodni a status quo- hoz.

Szerinted a lelkesítő beszédek, inspiráló beszélgetések stb. olyan dolgok, amik hiányoznak az E-Sport világából? Az E-Sport managerek nem nagyon versengenek a „Jerry Maguire" stílusú menedzselésért, legyen szó akár csapatról, akár játékosról.

Hiányzik? Természetesen. Nem igazán láttam eddig még ilyet, (a CGS-t kivéve, ahol pár egyértelműen showként, de volt) de ez még nem jelenti azt, hogy nem is léteznek. Úgy gondolom, hogy egyes csapatoknak jobb struktúrájuk és alapjuk van, ami támogatja a játékosokat, és ez ösztönzi őket, hogy győzedelmet arassanak.
Azt mondani, hogy a mostani játékosoknak egy „Jerry Maguire" figurára van szükségük ahhoz, hogy a legjobbak legyenek? Nem, azért ezt nem gondolnám.
Szerintem minden edzőnek, managernek vagy csapatvezetőnek legalább ISMERNIE kell a játékosait. Csak ezután tudhatják, hogy mivel és hogyan tudják motiválni őket, a jobb eredmény érdekében. Bizonyos helyzetekben egy Jerry Maguire féle „SHOW ME THE MONEY" beszéd a hatásos. De más helyzetekben, meg merném kockáztatni, hogy a támogatás már önmagában elég dolog ahhoz, hogy a játékosok motiválva legyenek. Például, egy csapatnak, akik utazgatnak, van hotelszobájuk, ruhájuk és felszerelésük, hogy versenyezzenek, már eleve van egy magas szintű motivációjuk - főleg azokhoz képest, akiknek ilyesfajta támogatás nem adatik meg.
Mindezek ellenére, semmi rossz nincs a jó öreg lelkesítő beszédben, ha valakit lázba akarunk hozzni, adrenalin termelését fokozni, vagy fölkészülté tenni a következő meccsre.

Te az a típus vagy, aki megőrzi az örömteli pillanatokat, hogy boldog legyen? Vagy az, aki a rosszra fókuszál, és azáltal inspirálja magát, hogy jobbat csináljon?

Amennyire én föl tudom magam izgatni olyan dolgokért, amiket rosszul csinálok, vagy úgy gondolom, jobban tudok csinálni... úgy gondolom, hogy sokkal inkább hajlok a boldogabb, érzelmesebb pillanatok felé, hogy boldog legyek vagy helyre rakjam a motivációmat. Szerintem mindegyik nagyon hatásos tud lenni, ha okosan használják őket, de nagyon pusztító is, ha nem.
Vegyünk egy példát... győzelem. Nincs semmi, ami hozzá fogható. Olyan érzést kelt bennünk, amire semmi más nem képes. A siker, a győzelem, az elégedettség érzése... miért ne tarthatná meg ezen érzelmeket egy játékos, két szezon között vagy a következő szezonig? Hiszen nincs ennél jobb, nem igaz?
TÉVEDÉS!
Van ennél sokkal jobb! Nyerni ÉS veszíteni! Az én véleményem, hogy csak a nyerés nem lehet elég motiváló erő! Ha a győzelem a legjobb jobb és a vereség a legrosszabb rossz, akkor a középen való elhelyezkedés a leghelyesebb.
Tapasztalni mindkét kimenetelt, fölkészülté teszi a csapatot az esetleges eshetőségekre. A vereség a legjobb dolog, ami történhet a bajnokokkal, hiszen hatalmas löketet ad lelkesedésüknek, bebizonyosodik, hogy nem legyőzhetetlenek és remélhetőleg... arra ösztönzi őket, hogy ne kapjanak ki többé. EL KELL SZENVEDNED A VERESÉG ÉRZÉSÉT ahhoz, hogy a legjobb lehess! Máskülönben elveszíted az érdekeltséged abban, hogy NE légy vesztes... hiszen nem is voltál még az.
Minden játékosnak és csapatnak megvan a maga módszere arra, hogyan lelkesítse magát... Nem hiszem, hogy van ennek jó vagy rossz módja. Csak ösztönözni tudom a játékosokat arra, hogy ne kóboroljanak messze egy-egy boldog közegtől. Használjuk a pozitív és negatív behatásokat egyaránt, hogy motiváltak maradjunk, de soha ne fektessünk túl nagy hangsúlyt egyikre sem!

Szoktál használni különböző eszközöket, mint például inspiráló filmek nézése vagy zenék hallgatása, hogy kilábalj az érzelmi hullámvölgyekből?

Nem igazán. Én társasági ember vagyok, így a demoralizált idők mind a barátok és a család segítségével kapcsolhatók össze. Különben meg néha úgy érzem magam, mint egy hangot a játékból, ami másokat átsegít a nehéz időkben. És ez fordítva nekem is szokott segíteni.
Egy jó példa erre a Live On Three és a mostani helyzete a verseny-játékoknak. Semmivel nem vagyunk jobb helyzetben, most 2009-ben, mint 2006-ban. Sőt, biztos vagyok benne, hogy 2009 az eddigi legrosszabb év a pro-gaming számára. Az, hogy egy ilyen hallgatóságnak beszélhetek ezekben a nehéz időkben, anélkül, hogy bármit is visszatartanék, hihetetlen módon motivál... és úgy gondolom, sok más embert is.

Amikor jól vagy és boldog, nehéz azt fönntartanod?

Nehéz fönntartanod, ha meg kell PRÓBÁLNOD fönntartani. Én igyekszem az adott napra koncentrálni, megpróbálva ezzel az ipar drámáját és szarkupacát elkerülni, egyszerűen csak megyek az árral.

MARADJ MOTIVÁLT! És ha egyszer úgy érzed, hogy motiváció hiányában szenvedsz... ne félj tartani egy kis szünetet. Ha egyszer motivált voltál, akkor nagy valószínűséggel újra meg fogod találni a módját annak, hogy az legyél megint. Néha az a legjobb megoldás az újra motiválásra, ha arrébb állunk és végiggondoljuk a dolgokat, tiszta fejjel, kívülállóként.